lézeres visszérműtét

A lézeres visszérműtét összehasonlítása más módszerekkel

Egy műtét gondolata általában mindenki számára riasztó, akár kisebb beavatkozásról, akár nagyobb, hosszabb lábadozási időt igénylő operációról legyen szó. Annak ellenére is nehezen vesszük rá magunkat, hogy általánosságban az életminőség jobbá tétele a cél.

Sok esetben lelki oldala van a döntés elodázásának, sok esetben pedig félelem, hogy az ember sokáig kiesik a munkából, vagy éppen a szokásos kerékvágásból.

Hagyományos visszérműtét vagy lézeres visszérműtét?

A visszérműtétek általában a rutin-beavatkozások közé sorolandóak. Manapság a hagyományos műtét is viszonylag rövid ideig tart, és az abból való felépülés is belátható időn belüli, de mégis egyre több érv szól a lézeres visszérműtét mellett.

De, hogy mégis miért előnyösebb egy lézeres visszérműtét?

A sebészi úton történő beavatkozás történhet altatásban és helyi érzéstelenítésben is.
Ebben az esetben a beteg, kitágult vénát fizikailag is eltávolítják, amelyet egy-egy néhány milliméteres metszés segítségével tudnak kihúzni, azaz a vérkeringésből kiiktatni és a testből is eltávolítani. Az esetek jó részében a páciens a műtét napján vagy az azt követő nap elhagyhatja a kórházat, az otthoni lábadozási idő azonban akár néhány hétig is eltarthat.

A lézeres műtétet helyi érzéstelenítésben végzik

a szakemberek, ám ebben az esetben nem történik bemetszés, annak ellenére sem, hogy szintén eltávolításra kerül a vérkeringésből a beteg véna.  Ezzel a beavatkozással a kiiktatott szakasz fizikailag a testen belül marad, de később kötőszövetes köteggé alakul át.
A műtétet követően szintén pólya kerül a betegre, de akár már néhány órával később elhagyhatja az ellátó intézményt.

A lézeres visszérműtét után a lábadozási idő

is jóval rövidebb, mint a hagyományos esetben, hiszen kb. egy hét után a beteg már visszatérhet korábbi életébe.

Injekciós kezelés - műtét elkerülésével

A műtéteken túl létezik egy injekciós, úgynevezett szkleroterápiás módszer is a tágulatok megszüntetésére. Ebben az esetben egyenesen a vénákba juttatják be a szükséges oldatot, ezzel megszüntetve a vérkeringést az érintett szakaszban, az érfalak pedig végül összetapadnak, egymással összehegesedve elzáródnak. Indokolt esetben tehát a műtét elkerülésével akár ezt az eljárást is ajánlhatják a szakorvosok.

A műtétek közötti választás alapvetően a páciens állapotán múlik: mekkora érszakaszt kell eltávolítani, alkalmas-e a beteg az altatásra, szed-e más gyógyszereket, amelyek kizárják az injekciós kezelést stb.

Ami mindenképp fontos, hogy bármelyik műtétre, illetve beavatkozásra is kerül sor, a páciensnek mindenképp fontos követnie az orvos utasításait, és amennyiben korábban több olyan tényező is volt az életében, amely csak növelte a kockázatot, úgy ezeken mihamarabb érdemes változtatni, hogy ne jöjjön újra és újra elő a kínzó betegség.